E húsvét ünnepnek második reggelén
tudják azt már maguk, mért jöttem ide én.
Hamar hát előmbe, százszorszép leányok,
piros rózsavízem hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
emlékül néhány szép piros tojást kapok.
                                     /Sepsiszentgyörgy/

-------------------------------------------

Szabó Katalin Anita: Pieta

Tart még a karom fiam
sebeid lüktetnek szívemen,
ha kérdezné Isten, akarnám-e gyötörni,
kínban ölni lelkemet látni téged így:
azt felelném: akarom! Tart még,
tested nem teher, kezem közt lüktet
minden álmod, én hoztalak e létre,
és én is viszlek el.
Csak nézem húnyt szemed,
csókom sem ébreszt, de látom:
győztes vagy a létben,
győztes a halálon, csak én hajlok föléd
zokogva, könyörülsz-e rajtam: vesztes anyádon.
Még tartalak fiam, nem enged kezem,
csodát kapott a világ, de mi maradt nekem?
Hajlott hátam sújtaná bár korbács,
testeden ne húzna éket ütése,
gyűlölne, s szeretne inkább engem a sors,
neked még élned, élned kéne!
Fájdalmad tűrném, viselném,
adná az ég, mennyire szeretném!
Anyádnak lennem..! Mily gyötrelmes csoda
még egyszer tenném, ha megtehetném!
Még tartalak, még ölellek gyermekem,
fond magad köré karjaim! Bújj keblemre még,
hadd nyújtsak vigaszt, hadd csókoljam sebed,
adott az ég nekem egy gyermeket, s a világnak
egy embert, egy igazt.
Viszed bűnöm drága kincsem,
te feloldottad a világot bűneiért,
de én vagyok ki látva, szeretve, féltve,
s siratva téged mindért vezekeltem.

-------------------------------------------


Aranyosi Ervin: Nagypénteki gondolat

Napok szállnak, s igen gyakran érzed,
hogy a világ megfeszíthet téged,
keresztedet hordod láthatatlan,
Krisztust játszol emberi alakban.
Itt a Húsvét, gondolkozz el, kérlek:
– A Teremtőd mért teremtett téged?
Hogy szenvedj? Más bűnét vedd magadra?
Golgotát járj magadra hagyatva?
És a többi, ki ugyanígy érez,
kit tövis szúr, s össze-vissza vérez,
áldozatnak jött csak a világra?
Csukott szemed nyisd hát nagyra, tágra!
E világra tapasztalni jöttél,
jó Uraddal szerződést kötöttél!
Lelj örömöt, gazdagítsd a létet,
meríts erőt, tanulj emberséget!
Szereteted szórjad a világra,
rügy kerüljön minden élő ágra!
Tegyél csak jót, tegyél igazságot,
emeld fel a meggyötört világot!
Régi éned meghalt, s ha feltámad,
boldog világ szülessen utánad!

 

Forrás: https://versek.aranyosiervin.com/mindennapok-elet-gyasz-remeny-hit/aranyosi-ervin-nagypenteki-gondolat/

-------------------------------------------

A Nagyhéten idézzük föl az erdélyi költő,
Dsida Jenő 1933-ban írt versét:

        Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.

Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.

Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.

Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.


Lásd még Dsida Jenő: Nagycsütörtök (elemzés) – Jegyzetek